
- 7 perc olvasás

A webfejlesztés egy kicsit még ma is sötét ló a digitális termékek piacán: naponta használjuk, de a legtöbben nem tudják és nem látják egy-egy weboldal mögött a munkát és az úgynevezett „rendszert”. Nem lehet egy cikkben kellő alapossággal elmagyarázni, hogy mi minden történik a háttérben mire összeáll egy weboldal, de az egyes részterületek leírásával egy kicsit mindenki közelebb kerülhet a kellő ismeretanyaghoz.
Pár éve még főként programozóként, ma már leginkább fejlesztőként tartja számon a köznyelv azokat a kollégákat, akik a laikusok számára érthetetlen kódok segítségével felépítenek, vagy akár csak „megjavítanak” egy-egy weboldalt. A digitális korban rohamléptékkel fejlődik a szakma, ahogy az internet, úgy a fejlesztési folyamatok is folyamatosan fejlődnek, nem véletlen tehát, hogy idővel az egyes fejlesztési részfeladatok is külön megnevezést és felelőst kaptak.
Fejlesztőkkel kapcsolatban a következő részterületek specialistáival találkozhatunk: front-end és back-end, bónuszként pedig ott van még a full-stack is. Miért nem elég, ha csak olyan fejlesztők lennének a piacon, akik mindenhez értenek? Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha elhagyva a front-end és back-end specialistákat, csak a mindenhez értő szakemberek közül kéne válogatni?
Valójában nem, és erre a fejlesztési folyamat gyakorlata ad magyarázatot.
Front-end, back-end, full-stack – kik ők valójában?
Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogni, akkor a front-endes (például) a weboldal elejével, a back-endes pedig a végével foglalkozik. A kiindulópont természetesen ebben az esetben is a felhasználó, a modern digitális termékek esetében már mindent a felhasználóhoz viszonyítunk (users first itt is!).
A front-endet látja a felhasználó, a back-endet pedig csak „érzi” – pontosabban, ha minden gördülékenyen megy, akkor nem is érzi, csak annyit tapasztal a felületen, hogy minden rendben van. A front-end jeleníti meg az információkat, a tartalmakat a látogatóknak, a back-end pedig kezeli, előállítja.
Front-end vs. Back-end. Via reddit.com
Programozás szempontjából azért érdemes „szétszedni” a programozási folyamatot, mert egyrészt így nem kell egy emberre bíznunk az egész fejlesztést, másrészt a front-end és a back-end ma már más-más eszköztárral dolgozik. A használt keretrendszerek persze segítik a másik munkáját, de alapvetően az a fogalmi és gyakorlati szétválasztás oka, hogy a fejlesztési folyamatokat gyorsabbá és minél precízebbé tegyük.
A webfejlesztők világa persze még leírva sem lehet ennyire egyszerű, ugyanis a front-end és back-end fejlesztők mellett ott vannak még a full-stack developerek is, akik tulajdonképpen mindenhez értenek. A gyakorlatban egy fejlesztési projekt igazi karmestereként tudnak működni, bár van, ahol nem is különítik el a két területet és csak full-stack fejlesztőt keresnek.
Lehet és véleményem szerint kell is ennél jobban cizellálni ezt a kérdéskört, ugyanis ügyfél és projektmenedzseri oldalon is sok múlik azon, hogy mennyire ismerik a résztvevők az egyes szerepeket.
Aki a kódokhoz és a designhoz is ért – a front-endes
Az már az eddigiekből is kitűnik, hogy minden interakció, ami a user és a vizuális felület között történik, a front-end fejlesztőnek köszönhető. Ő az, aki megalkuvást nem tűrően kódol egészen addig, amíg a weboldal minden látható elemében megfelel a mai webes követelményeknek, nem esik szét – desktopon és mobilon is rendben van.
A front-endesnek nemcsak a kódolás terén, hanem a munka design részét tekintve is értenie kell a dolgát. Nem ő fogja kitalálni és megrajzolni a design elemeket, de ahhoz, hogy a vizualitás (ha szabad így fogalmazni) valóban összhangban legyen a technikával – tehát működjön a felhasználói felület – elengedhetetlen némi designer alapismeret is (technológiai oldal tekintetében legalábbis).
Ő az a fejlesztő szakember, aki nem ijed meg a designerek egyszerűbb eszközeitől, ezen felül képes HTML-ben és CSS-ben is kódolni, hogy egy sor másik keretrendszert és programozási nyelvet már ne is említsünk (fogunk még a későbbiekben). A front-endes eszköztára is folyamatosan változik, de ha megnézzük a webfejlesztés elmúlt 20-30 évét, akkor azt látjuk, hogy a fejlődés mozgatórugója nem más, mint a felhasználó.
Ahogy a fejlesztők évről-évre egyre összetettebb munkát végeznek, úgy lesz a felhasználók dolga egyre jobb és könnyebb, dióhéjban így tudnánk összefoglalni a weboldalak és digitális alkalmazások fejlődéstörténetét – és jövőképét.
A kőkemény hátvéd – a back-end fejlesztő
Tengernyi képletes hasonlatot lehetne hozni a back-end developer feladatkörére és felelősségeire. Kisebb projektek, egyszerűbb webes alkalmazások tekintetében még el is fogadható az a kompromisszum, hogy ne válasszuk szét az egyes programozói területeket. Ugyanakkor, ha valaki üzleti stratégiában gondolkodik, akkor a professzionális digitális jelenlét a kivitelezői oldalról is megköveteli a tökéletes megoldásokat.
Ma már egy weboldal ugyanúgy nem csupán egy platform, ahogy a webshop sem csak egy extra felület. Teljesen megváltoztak az elmúlt pár évtizedben a vásárlók online alkalmazásokkal szemben támasztott elvárásai, a technikai hibákat a céggel fogják azonosítani, ez pedig üzletileg is érezhető hátrányokkal jár.
A látogató egyértelmű tájékozódását megtervezi a UX designer, a felhasználói felület hibátlan működéséért és megjelenéséért a front-endes felel. Ahhoz viszont, hogy a háttérben minden működjön is, a back-end fejlesztő munkája szükséges: ő látja el a szerveroldali feladatokat, gondoskodik róla, hogy rendben legyenek a beérkező adatok. Minden túlzás nélkül úgy lehet elképzelni a back-endest, mint aki gondoskodik a digitális termék agyáról, összerakja a rendszert, csendben, de annál nagyobb felelősséggel a helyére illeszti a láthatatlan részecskéket.
Aki átlátja a terepasztalt – a full-stack developer
Lehetne jolly joker is, aki egy személyben elvégez minden kódolási feladatot, de sokkal szerencsésebb, ha úgy tekintünk a full-stack fejlesztőre, mint aki átlátja az egész csapat munkáját és összefogja azt.
Mindkét szekció technológiai tudásával bír, és még ha nem is annyira a végletekig profi minden kisebb területet illetően, nélkülözhetetlen a minőségi digitális termék végeredményét tekintve. A technikai jellegű súrlódásokat ő simítja el a funkcionális működés és a weboldal kinézete között, ha valaki, akkor a full-stack fejlesztő egész biztosan megtalálja a kisebb hibákat a rendszerben.
Megvan ahhoz a megfelelő képesítése is, hogy saját maga is be tudjon szállni a fejlesztési feladatokba (leggyakrabban meg is teszi ezt), de igazság szerint valódi karmesterként és szakmai lektorként az igazán hasznos. Általában azért főleg a back-end oldalon dolgozik, és csak esetenként ugrik át segíteni a front-endre, illetve a már említett „hidat” kiépíteni a két szekció között.
Egyszerűbb a webfejlesztés már aligha lesz, még akkor sem, ha egyre jobb keretrendszerekkel van lehetőségünk dolgozni. A felhasználói igények rohamos fejlődéséből kifolyólag azonban bonyolultabb és összetettebb feladatokra mindenképpen számíthat, aki fejlesztésre adja a fejét – a fejlesztők és a megrendelők oldalára egyaránt igaz ez. A látogatók egyre képzettebbek és egyre kiforrottabb igényeik vannak, az online piac pedig ezt hatalmas versennyel és folyamatos fejlesztéssel reagálja le.
Borító: Bartosz Kosowski

